kedd, február 03, 2004
hát én igazán nem tudom mi van velem ...
ma megőriztem a higgadtságomat és nem küldtem el a faszba a fél osztályt. nem történt semmi exra, csak elvették az üdítőmet. nem egy nagy érték, de mégis csak az én személyes dolgom. hihetetlenül pofátlanok. a neveltség teljes hiánya. ma egy üdítőt vesznek el, holnap már a pénzem, utána meg összevernek vagy mi? nem értem én ezt. amúgy meg volt rá példa, h tesi órán egy srácnak eltűnt a pénze, holott több oszttárs is bent volt az öltözőben. ezekután nem csodálom, h Petiék nem akarnak itt maradni a suliban jövőre. bár remélem, h ez a múlt héten felvetett gondolat csak futó tényező volt. nem akarok egyedül lenni. ha ők lelépnének, akkor tuti megkergülnék. bár így is erősen gondolkodok, h mi a fasz van itt belül a fejemben. mi a rákért nem vagyok képes egy lányt leszólítani. elvégre tetszik és akarom is, de mitől félek én ennyire? kosár? kaptam már párszor. kudarcélmény? ezek alatt hozzászokhattam. szóval tényleg nem értem magamat. ma is. csak figyelem, lenyűgözve (igen bazmeg, agent igazad van, nem kéne istennőként tekinteni rá). lehetőség is lett volna, erre én meg csak állok földbe gyökerezett lábbal, mint vmi 12 éves, akinek meg van kötve a keze.
interlude
bioszból írtunk dogát, de a tanár észrevette, h puskáztam. nem vok túl jó csaló. talán tényleg becsületes ember lennék? Csabiék meg kibékültek. múlt héten összevesztek, nekem meg az empatikusságom miatt lehúzta ez a kedvem. előtte lévő héten nem voltak, jobb is volt a kedvem.
end of interlude
szóval délután színházba mentünk. nem is tudom miért. a darab az nem érdekelt (Szopokhlész - Antigoné), a többiek is szararcok voltak. talán csak azért mentem, mert Hajni felírt engem is. talán azért, hátha jó pontot ér a magyar tanárnál. szóval odafele a buszon láttam a buszos csajt. 2 éve már leszólítottam őt, de sikertelenül. lopva odavetett pillantások, és tőle is. bár tőle az a megvető nézés: "na egy újabb balfasz, akinek nem sikerült összejönnie velem". legalábbis én ennek fogom fel. és a legfurcsább, h izgultam, és hevesen vert a szívem. de miért? nem belé vagyok szerelmes!!!! tényleg nem értem magamat. szóval ott vártuk a tanárt, h mehessünk színházba, miközben a suliból gyülekezett a többi diák. valahol dukált bennem egy kis elitizmus: kultúráltabban viselkedek és nézek ki, mint ők. mindkettő igazolást nyert. mégha unatott is a színdarab, akkor is képes voltam kussolni. habár szerepe volt annak is, h az első sorban ültem. kispadon. szép lehettem ottan. tehát én kultúráltan művelődtem, míg mögöttem röhögcséltek a kislányok. nagyon izgi. a színház is megér egy misét. kb akkora, mint egy 2 szobás lakás, ráadásul több jegyet adtak el, mint amennyi ülőhely volt (kapzsiság rlz), ezért kispadot hoztak. yee. mindezt ezer magyar forintért. kultúrára nem sajnálom a pénzt, ha megéri. HA! de most nem ez volt. mostmeg megynomom ezt a post gombot itten alul és befekszek aludni. közömbös hangulattal, nem azzal a rosszal, ami tegnap és a múlt héten volt. talán holnap megváltom a világot.
maybe.
ma megőriztem a higgadtságomat és nem küldtem el a faszba a fél osztályt. nem történt semmi exra, csak elvették az üdítőmet. nem egy nagy érték, de mégis csak az én személyes dolgom. hihetetlenül pofátlanok. a neveltség teljes hiánya. ma egy üdítőt vesznek el, holnap már a pénzem, utána meg összevernek vagy mi? nem értem én ezt. amúgy meg volt rá példa, h tesi órán egy srácnak eltűnt a pénze, holott több oszttárs is bent volt az öltözőben. ezekután nem csodálom, h Petiék nem akarnak itt maradni a suliban jövőre. bár remélem, h ez a múlt héten felvetett gondolat csak futó tényező volt. nem akarok egyedül lenni. ha ők lelépnének, akkor tuti megkergülnék. bár így is erősen gondolkodok, h mi a fasz van itt belül a fejemben. mi a rákért nem vagyok képes egy lányt leszólítani. elvégre tetszik és akarom is, de mitől félek én ennyire? kosár? kaptam már párszor. kudarcélmény? ezek alatt hozzászokhattam. szóval tényleg nem értem magamat. ma is. csak figyelem, lenyűgözve (igen bazmeg, agent igazad van, nem kéne istennőként tekinteni rá). lehetőség is lett volna, erre én meg csak állok földbe gyökerezett lábbal, mint vmi 12 éves, akinek meg van kötve a keze.
interlude
bioszból írtunk dogát, de a tanár észrevette, h puskáztam. nem vok túl jó csaló. talán tényleg becsületes ember lennék? Csabiék meg kibékültek. múlt héten összevesztek, nekem meg az empatikusságom miatt lehúzta ez a kedvem. előtte lévő héten nem voltak, jobb is volt a kedvem.
end of interlude
szóval délután színházba mentünk. nem is tudom miért. a darab az nem érdekelt (Szopokhlész - Antigoné), a többiek is szararcok voltak. talán csak azért mentem, mert Hajni felírt engem is. talán azért, hátha jó pontot ér a magyar tanárnál. szóval odafele a buszon láttam a buszos csajt. 2 éve már leszólítottam őt, de sikertelenül. lopva odavetett pillantások, és tőle is. bár tőle az a megvető nézés: "na egy újabb balfasz, akinek nem sikerült összejönnie velem". legalábbis én ennek fogom fel. és a legfurcsább, h izgultam, és hevesen vert a szívem. de miért? nem belé vagyok szerelmes!!!! tényleg nem értem magamat. szóval ott vártuk a tanárt, h mehessünk színházba, miközben a suliból gyülekezett a többi diák. valahol dukált bennem egy kis elitizmus: kultúráltabban viselkedek és nézek ki, mint ők. mindkettő igazolást nyert. mégha unatott is a színdarab, akkor is képes voltam kussolni. habár szerepe volt annak is, h az első sorban ültem. kispadon. szép lehettem ottan. tehát én kultúráltan művelődtem, míg mögöttem röhögcséltek a kislányok. nagyon izgi. a színház is megér egy misét. kb akkora, mint egy 2 szobás lakás, ráadásul több jegyet adtak el, mint amennyi ülőhely volt (kapzsiság rlz), ezért kispadot hoztak. yee. mindezt ezer magyar forintért. kultúrára nem sajnálom a pénzt, ha megéri. HA! de most nem ez volt. mostmeg megynomom ezt a post gombot itten alul és befekszek aludni. közömbös hangulattal, nem azzal a rosszal, ami tegnap és a múlt héten volt. talán holnap megváltom a világot.
maybe.
